Rock The Nation elnevezésű koncertet tartanak Oberhausenben egy arénában, ahol fellép a Queensryche, Def Leppard, Journey, Whitesnake négyes. Nem kétséges, ide kell mennünk. Na jó, de mi legyen a már meglévő jegyekkel? El kell adni. Persze, mert olyan sokan állnak sorban BYH jegyekért nálunk. Meghirdettük egy fórumon és fél óra múlva már el is voltak adva.  Közben persze megérkeztek a belépők a másik fesztiválról. Teljes lett a nyugalom, irány a Ruhr-vidék, látni fogjuk a Journeyt. A várakozás heteiben mindenkinek büszkélkedtünk milyen ügyesek vagyunk, és micsoda nagy bulira megyünk. Mondanom sem kell a sárga irigység lepte el sok rocker arcát, de voltak akik úgy döntöttek velünk tartanak. Nem szeretném tovább untatni az olvasót a szervezkedés kálváriáival, de volt itt közben elveszett szállodai foglalás, utolsó pillanatban lemondott repülőút és néhány hangember (bocs, nem sértés), aki lemondta a turnét.

Végül a Négy Muskétás a földön autóval, míg a két Sípos (Mirigy) és Kosinszky Gabi (Concerto) barátunk, valamint egy törzs olvasónk Varga Robi és felesége repülőgéppel indultak Oberhausenbe. Nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket tudnék csak használni, hogy elmondjam, milyen messze van. Előre látó Mészi barátunk gondolt ránk, és egy dvd-t szerelt az autóba erre az útra, ami nagyon megkönnyítette a gyötrődést. A repertoárban szerepelt a Mötley Crüe és a Gotthard koncertje, de nem maradtak ki olyan gyermekkori klasszikusok sem, mint a Le a cipővel (Gazsi bácsi Lótetű) vagy a Brinyó által még soha nem látott Torrente klasszikusok. Egy üveg Becherovka és egy tálca sör, valamit nevezett filmek elfogyasztása után, érkeztünk Oberhausen-Botrop nevű városba, ahol rögtön el is foglaltuk, igen impozáns szállásunkat, és elindultunk felfedezni a várost. Nagyon sokat nem láttunk, viszont egy kellemes török étteremben elfogyasztottunk egy akkora ételt, ami még Mészin is kifogott, pedig az már nagy szó. Ittunk még két gyors sört és irányt vettünk az ágyba, pihenni kell a nagy napra. Reggel, kopogtattak az ajtón. Már éppen azon gondolkoztam, hogy kell németül elküldeni melegebb éghajlatra, amikor kiderült Mészi áll kint, négy hatalmas kolbásszal a kezében, amit a piacon „lőt” már korán reggel. Na igen, szerda van és az kint a piac napja. Gyorsan betoltuk a kolbit egy nagy kávé társaságában és irány a forgatag. Mivel ez a hely igencsak északon van, a tenger összes gyümölcse megtalálható a standokon. Nem is tudtunk ellenállni a sok friss ráknak és halféléknek. Néhány kör után természetesen megszomjaztunk és a város főterén találtunk egy kellemes teraszt, ahol sörözésbe kezdtünk, azzal a felkiáltással, hogy csak egyet, na jó max. kettőt, mert hosszú lesz ez a nap.

Természetesen jellemgyengeségünket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy éppen időben indultunk el, a nem tudom hányadik sör után, Oberhausenbe a tett helyszínére. Az ottani Aréna kicsit (de csak belül) hasonlít a mi Arénánkhoz, de az igazi különbség abból adódik, hogy ezt a létesítményt csak kulturális rendezvényekre használják. Micsoda pazarlás… Ide már megérkezett a légi deszant is, hogy teljes legyen a csapat. Ill. csak majdnem teljes, mert Robiékkal sajnos nem sikerült találkoznunk. A körülmények ismét kiválóak voltak, mint azt már megszokhattuk odakint egy ilyen rendezvényen. A koncert is zseniális volt, de erről bővebben a Hard Rock Magazinban lehet olvasni.

Természetesen bulizós Mirigyes barátaink a koncert után még elindultak keresni valami szórakozási lehetőséget, de mi az élménytől és a számtalan sörtől elcsigázottan, visszatértünk szálláshelyünkre. Másnap reggel még ki kellett elégíteni Mészi vásárlási vágyát (hála ez égnek a 75 kilós Honda aggregátorról le tudtuk beszélni) és irány haza. Az visszaút most kivételesen hosszabb volt, mint valaha. Azt hittem soha nem érünk haza. A dvd, egy kis zene és néhány összegörnyedt alvás segített egy kicsit, de így is nagyon hosszú volt.

Most visszagondolva valóban mindent megért ez a kirándulás. Láthattunk négy ilyen fantasztikus csapatot egy este, és ahogy mostanában áll a pálya, talán utoljára a Journey-t Steve Augeri-vel. Nagy szerencsénk volt!

Köszönöm Barátaimnak az élményt! Jövőre hova megyünk?

Fotók a BUHASZ képek rovatban!