Derek Sherinian – zongora szintetizátor, meg minden amin billentyű van
Yngwie J. Malmsteen – gitár
John Petrucci – gitár
Brad Gillis – gitár
Steve Lukater – gitár
Slash – gitár
Zakk Wylde – gitár, ének
Brian Tichy – dob
Tony Franklin – basszus
Jimmy Johnson - basszus
John "JD" Deservio -basszus
Simon Philips – bob
Brandon Fields - saxofon
Jerry Goodman - hegedű

Czar of Steel
Man With No Name
Phantom Shuffle
Been Here Before
Blood of the Snake
On the Moon
The Monsoon
Prelude to Battle
Viking Massacre
In the Summertime

Amikor először kezembe fogtam Derek Sherinian új albumát, elgondolkodtam rajta, hogy valóban ennyire jó zenész, vagy csak egy nagyon rendes ember, akinek sok barátja van a szakmában, és eljönnek neki időnként segíteni. Aztán mikor meghallgattam a lemezt, mindjárt választ kaptam a kérdésemre.
Persze a felvetés már eleve költői volt, mert nem is lehet más zenész, mint kiváló, aki megfordult már a Dream Theater, Billy Idol, Kiss, Alice Cooper vagy Malmsteen zenekarában, nem is beszélve a számtalan többi alkalmi formációról. Ellentétben a sok fanyalgóval, én szerettem Őt a Dream-ben is, és talán nem is baj, hogy eljött onnan. Nem baj, azért mert a Dream valóra válthatta álmait Jordan-el és talán Sherinian is a sajátjait magával, és azzal a rengeteg sztárral, akiket felvonultat az albumain.
A nyitó Czar Of Steel tételnél lehet talán legjobban érezni a „drímes” hatásokat, de időnként, ha nem tudnám kinek a lemezét hallgatom, hirtelen Steve Vai-ra gondolnék, ami talán nem akkora bűn.
Nem szoktam albumokat számonként tesztelni, de most ezt kell tegyem, mert mindegyik dal egy külön világ.
A Zakk Wilde által előadott Man With No Name, talán az egyik legnagyobb kuriózuma az anyagnak. Ha egy rövid pesti szlenggel szeretném leírni, akkor azt mondanám: Ozzy csak jelenthet Zakk Wilde-nak. És tényleg így van. Zakk annyira érzi a korai Sabbath feelinget, hogy az sokszor félelmetes. Na és a zongora betét a közepén… Itt már éreztem, hogy ez a lemez nagyon be fog ütni.
És akkor jött a kegyelemdöfés! A Phantom Shuffle valami olyan muzsika, amiről azt hiszem, jobb ha nem is írok, mert biztos vitába keverednék a nagy „tudósokkal”: meg kell hallgatni.
A Been Here Before egy gyönyörű lassú szám fantasztikus érzésekkel eljátszott gitárbetéttel.
És eljött a címadó Blood Of The Snake és az idő egy jó kis tekerésre, amit ki más adhatott volna elő, mint maga a mester, Yngwie J. Malmsteen. Itt éreztem először, hogy bár ez Derek szólóalbuma, mégis azokra az előadókra vannak írva a dalok, akik éppen részt vesznek benne. Ez a nóta is simán elférne egy Malmsteen lemezen.
Az On The Moon ismét egy nagyon szép lassú dal. A gitár, szaxofon és a zongora gyönyörű harmóniáival. Brandon Fields valami olyan fantasztikusat fúj, már persze annak, aki szereti a szaxofont.
A The Monsoon kissé progresszív indítása után a szóló részeknél ismét átveszi a szerepet Malmsteen mester, és a két stílust még megspékeli a ritmus szekció egy kis speedes pörgéssel, mit mondjak, nem semmi. A lemez második csúcspontja.
Aztán egyszer csak valahol a közel-keleten találjuk magunkat a Prelude To Battle alatt. Jerry Goodman hegedű játéka és Malmsteen gitárbetétje így együtt… Nehezen találok szavakat.
És szünet nélkül egyszer csak elindul a Viking Massacre, hogy az utolsó nagy löket is meglegyen a metál hívők számára. Na erre be lehet bólintani rendesen. Nagyon szeretem Malmsteent, de kicsit itt már olyan érzésem van, mintha ez az Ő lemeze lenne.
A klasszikus Mungo Jerry sláger az In The Summertime úgy látszik soha nem megy ki a divatból. Nem is olyan régen már valaki feldolgozta (napok óta nem jövök rá, hogy ki…). Ennek az adaptációnak talán a legnagyobb érdekessége, hogy Billy Idol énekli, és Slash gitározza. Na, ez sem rossz…

Egy hete nem tudom ki venni a CD játszóból az albumot, és nem azért, mert beszorult... Az alapmű felíratott csak azért nem kapja meg, mert ezt majd az idő fogja eldönteni, hogy valóban az. Viszont az év egyik legjobb lemeze. Hihetetlen előadókkal, nagyon jó dalok! Csak gratulálni tudok hozzá Derek Sherinian művész úrnak!