Ha csak egy rövid gondolattal szeretném bemutatni ezt az anyagot, akkor azt mondanám, ez heavy metal a javából. Egy igazi Running Wild koncert. Nincs itt nagy agyalás, vagy cifrázás, hanem kőkemény nyomulás. Egy kb. Pecsa szintű helyen, tradicionálisan felépített színpad, pirotechnika, fények, Marshalok, Stratok, Fenderek, Gibsonok, kétlábdob stb… És nem is kell más ide. Nem kell ezt a zenét már kitalálni, hiszen itt van már több mint huszonöt éve, és nem is kell másképen előadni, mert pont ez a varázsa. Igen lehet mondani, hogy ez már lejárt lemez vagy elcsépelt klisék tömkelege, de nem tehetek róla, hogy én még mindig szeretem ezeket a lerágott csontokat. Viszont annak nagyon örülök, hogy nem vagyok ezzel egyedül a világon. Rock n’ Rolf pedig nem ma kezdte, tudja mi a dörgés, még ha az utolsó, Rouges En Vouge című album nem sikerült valami fényesen. A röhej az, hogy a japán bonusz dal, azon a lemezen is üt. Na lássuk miből élünk. Nem kevesebb, mint húsz dalból, ami 1óra 46 perc műsor időt tesz ki. Dicséretes. Itt legalább ki van szolgálva a közönség. Az öreg nagyon érti a módját, hogyan kell beindítani a zsűrit. A recept egyszerű, kevés duma és nagy zúzás. A zenészek is partnerek ehhez, fáradhatatlanul nyomják a metal himnuszokat. Egy mélypontja van a koncertnek és ez a dobszóló. Nem mondom hogy rossz a dobos, de ezt kihagytam volna. Viszont a műsor nagyon fel van építve és hibátlan a show is hozzá. Az extrákban néhány nagyon rövid turnéfelvétel van és egy számomra ismeretlen fiatal zenekar fesztivál fellépése, ahol egy rövid időre megérkezik Rock n’ Rolf is, hogy együtt zenéljenek.

Összegezve a látottakat, aki szereti a Running Wild-ot, annak kötelező, aki szereti a jó Heavy Metalt, annak is. Én már csak azt kérem így a végén valamelyik koncertszervező barátunktól, ha olvassa e sorokat, adják meg a lehetőséget, hogy ennyi év után újra láthassa a magyar közönség ezt a fantasztikus zenekart.