Az asztali dvd író megjelenésével és főleg mára elérhető árával lehetőség nyílt a féltve őrzött kincsek digitális archiválására. Nagy öröm ez azok számára akiknek ( és ezek közé jelen sorok írója is tartozik ) a 80-as évek zenéje a kedvencük. Innen-onnan azért abban az időben is be lehetett szerezni koncert felvételeket és a lelkes gyűjtőknek a mai napig ott állnak a polcaikon ezek a videokazetták. Eljött az úgynevezett vhs rippek ideje. Azokat a felvételeket, amelyeket a zenekarok vagy a kiadók nem tartanak érdemesnek arra, hogy megjelenjenek dvd formátumban, ma bolhapiacokon vagy ismerősökön keresztül lehet beszerezni. Nem tudom, hogy érdemes-e vitatkozni azon, hogy etikus-e ez a másolás ill. terjesztés viszont biztos, hogy egy nagy hiányt pótol már csak azért is mert az elmúlt húsz év során nagyon sok előadó váltott kiadót és sokszor jogi viták akadályozzák meg egy-egy kiadvány újra terjesztését. Ha ebből valakik anyagi hasznot szereznek, az legyen az ő ügyük engem ( és úgy gondolom a zenehallgatók nagy többségét ) ezeknek az anyagoknak a művészi oldala érdekel(i). De térjünk rá arra az anyagra, ami miatt belefogtam ebbe az okfejtésbe.

Lörincz Tibi (Stress) barátomtól kaptam karácsonyra néhány ilyen a felvételt, és mivel mind ketten ( talán ennyi idő után már mondhatom ) fanatikus Michael Schenker rajongók vagyunk nem is volt kérdéses, mit tartalmaz a becsomagolt ajándék. Ezt a videót 1984-ben adták ki és egy 83-as londoni Hammersmith Odeon béli koncertet tartalmaz. Azt hiszem, ha valakinek megemlítem Schenker nevét, annak valószínűleg, az a kép ugrik be, amit itt lehet látni. A fehér sportcipős, farmeres, feltűrt ujjú bőrdzsekis gitárzseni, aki ott hagyta a világ akkori egyik legsikeresebb rock zenekarát és nem vállalta el sok, más világsztár felkérését sem, hanem saját nevén zenekart alapított. Nagyon sok zenész megfordult már Michael mellett és lehet azon vitatkozni, hogy melyik volt a legerősebb felállás de azt hiszem nem érdemes, mert mindegyik korszak, különböző értéket képviselt. Ez a csapat is nagyon erős és bizony, amikor az ember nézi őket, elgondolkodik, hogy hová tűntek ezek briliáns zenészek. Hol van a megszólalásig Bon Scott külsejű aranytorkú Gary Barden? Jó odáig én is eljutottam, hogy tavaly kiadtak egy Silver névre hallgató formáció lemezét, ahol nem kisebb nevek, mint Don Airey vagy Bob Daisley mellett Barden énekel és, hogy egy idei keltezésű Statedrooper nevű bandában is ő a frontember, de miért kell ehhez lexikális tudás, hogy felfedezzük. Említhetném Derek St. Holmes-t, aki nem kisebb bandában játszott az M.S.G. előtt, mint a Ted Nugent, na őt nem is dugta el Schenker a színfalak mögé. Persze sorolhatnám tovább is a neveket, de azt hiszem így együtt nagyon jó kis banda volt ez. A dalok listáját végig olvasva talán mondhatom, hogy egytől egyig slágerek lettek az idők folyamán a hard rock széles palettáján. Természetesen egy ilyen felvételt nem feltétlenül a látvány miatt kell megnézni, mert a mai szemnek igencsak szegényesnek tűnik az akkori színpadkép vagy az operatőri munka. Az viszont szemet gyönyörködtető, hogy tele van a Hammersmith „bólogató” rockerekkel, amit sajnos ma már nem lehet elmondani egy M.S.G. koncertről. Tudom, hogy megint a keserűség beszél belőlem, de nem tudom megemészteni, hogy elmaradt a budapesti buli. Úgy látszik, nekünk magyarországi halandóknak vagy marad az utazás vagy az új őrület a vhs rip. Két érdekessége van még ennek a felvételnek, ez egyik, ahogy Derek a I’m Gonna Make You Mine-ban énekel a másik a végén a nagy UFO slágere a Doctor, Doctor-ra érkező bátyus Rudolf és énekese Klauss Meine vendégszereplése.

Nehéz pontozni ezt az anyagot, mert egyrészt egy rajongó számára tényleg valódi kincs, másrészt a minősége ugye hagy némi kivetni valót maga után. Ha egyszer megjelenik hivatalosan is, akkor a maximális pontszám fog járni, de így „csak” a zenei és gyűjtői értéke pontozható.