- Michael Schenker Group: In The Midst Of Beauty
- Fires Of Babylon: Fires Of Babylon
- King's X: XV
- Michael Kiske: Past In Different Ways
- Paul Gilbert: Silence Followed By a Deafening Roar
Kétszer néztem meg eddig, ezt a pontosan két órás felvételt, és egyszer sem tudott igazán magával ragadni. Nem tudom mi van velem. Halford mindig is az etalon volt számomra, és most is nagyon jó hallani a hangját, de volt itt valaki, aki szinte csak megfordult ebben a zenekarban, mondhatjuk kisegített a bajban. Az Ő „koncertje” bizony jobb volt a Live in London felvételen, mint amit most kaptunk. Halford a Metal God, de élőben a „Kis Herceg” jobb volt, és akinek van szeme, láthatja, hogy a csapat is jobban élvezte a vele való zenélést.
Rob Halford - ének K.K. Downing - gitár Glenn Tipton - gitár Ian Hill - basszusgitár Scott Travis - dob
The Hellion Electric Eye Metal Gods Riding On The Wind The Ripper A Touch Of Evil Judas Rising Revolution Hot Rockin' Breaking The Law I'm A Rocker Diamonds And Rust Worth Fighting For Deal With The Devil Beyond The Realms Of Death Turbo Lover Hellrider Victim Of Changes Exciter Painkiller Hell Bent For Leather Living After Midnight You've Got Another Thing Coming
Már megint Budokan. Kezd uncsi lenni. Lassan egy nagy tévé stúdióvá válik a legendás koncerthely. Nem tudom mi az oka annak, hogy majdnem minden zenekar ott készíti a felvételeit. Tippjeim azért vannak. Gondolom a technika, amiben nagyon is előbbre járnak a japánok, mint mások. Meg aztán itt tuti a siker. Főleg egy Judasnak. Ne feledjük a legendás Unleashed int he East, album is itt készült, és most újra Halforddal, nem is volt vitás a helyszín. Talán még az is mellette szólt, hogy az előző koncertfelvételt, még Ripperrel Londonban készítették, ahol a legkitartóbb volt mindig is a csapat mellett a közönség. Na lássuk, itt mi történik. A színpad szinte megegyezik a Pecsában látottakkal. Talán annyiban különbözik, hogy itt nem felejtették el behúzni a hátteret, mint a nálunk. :-) Az elektromos szem pirosan világít, amikor elindul az ide illő intro, és a buli, úgy ahogy azt mindenki várta, minden meglepetés nélkül. A koreográfia sem változott semmit a turné alatt. Halford megjelenik a színpad tetején és el sem mozdul az első szám alatt, majd eltűnik, hogy egy lift segítségével érkezzen vissza a Metal God-ra. Jó húsz perc után érzem, hogy valami nem stimmel, mert az ötödik férfi csönget be a lakásomba, hogy örömlányok szolgáltatását igénybe vegye. Eleinte nem tudtam mire vélni dolgot, de miután már nekem is kezd kifolyni a szemem a piros fénytől, ami a képernyőről árad folyamatosan, már rájöttem, hogy az egész ablakom pirosan világít az utca felé. :-) Na jó, ez egy kicsit kisarkított hasonlat volt, de tényleg nem értem a színpad világítását. Komolyan zavaró a folyamatos vörös fény. Ráadásul valószínű, hogy ugyanazzal a rendezővel dolgozhattak, mint a Dream Theater, mert folyamatos vágások és kapkodások vannak a felvételen. A Dream-nél ez bejött, de most valahogy nem. Nem illik a Judashoz ez a fajta képi megjelenítés. És a zene! Annyira tökéletes, hogy már fáj. Halford híres arról, hogy az utóbbi időben nem szeret koncertfelvételeket készíteni. A saját csapatával kiadott Live Insurrection „koncertlemez” bevallása szerint is, stúdióban készült. Itt is elég szépen ki van színezve a muzsika. De ez nem baj, már csak azért sem, mert bitangul jól szól. Na most akkor jó, vagy nem? Jó! Hallgatni! Viszont így együtt, nézni is? Nem tudom. Nincs az a koncerthangulata, amit megszoktunk az ilyen kiadványoktól. És akkor még egy rossz, csak hogy mindenen túl legyünk. Valószínű ezért fognak megkövezni. Unalmas! Húh… Kimondtam! Én, aki a Judas Priest-en nőttem fel, és ha álmomból felkeltenek, akkor is fújom az összes dalt.
Kétszer néztem meg eddig, ezt a pontosan két órás felvételt, és egyszer sem tudott igazán magával ragadni. Nem tudom mi van velem. Halford mindig is az etalon volt számomra, és most is nagyon jó hallani a hangját, de volt itt valaki, aki szinte csak megfordult ebben a zenekarban, mondhatjuk kisegített a bajban. Az Ő „koncertje” bizony jobb volt a Live in London felvételen, mint amit most kaptunk. Halford a Metal God, de élőben a „Kis Herceg” jobb volt, és akinek van szeme, láthatja, hogy a csapat is jobban élvezte a vele való zenélést.