Ahogy a rock és a heavy metal néhány éve felébredt csipkerózsika álmából és újra hódítja a világot, úgy elindult egy erős nosztalgia hullám is, főleg a 80-as évek zenéi és zenekarai irányában. Előkerültek a féltve őrzött videó kazetták, bakelitek és magnószalagok, hogy mint egy az utókornak megőrizve átkerüljenek a modern technika hanghordozóira. Vad másolások indultak cédékre és dévédékre egyaránt. Nem véletlen ez kérem. Az apák újra fiatalok lettek ezen anyagok hallatán és végre fiaiknak is van mit mutatniuk siheder koruk gyönyöreiből. Aztán egyre másra ezek az anyagok felkerültek a netre és a zenekarok valamint kiadóik is észrevették, nagyobb üzlet ez annál, hogy csak a fekete kereskedelem gazdagodjon meg belőle. Hirtelen előkerültek már rég elfeledett vagy talán soha felhasználni nem kívánt anyagok a stúdiókból vagy éppen egy-egy zenész papájának a padlásáról. Egy kis remaster vagy még az sem és már mehet is a piacra.

Amikor tavaly, a Judas Priest kiadta négy lemezes válogatás anyagát és ajándékként a fantasztikus 1983-as Memphis-i koncertjét dvd-n, persze, hogy rögtön rácsaptam, hiszen az egykoron valakitől huszonharmadikként lemásolt videó kazettám a történelem viharában már rég elhunyt. Most ugyanez az érzés kerített hatalmába, amikor megtudtam, hogy a Maiden is elkezdi kiadni régi anyagait dvd formátumban. Nem is akárhogy kezdték a sort rögtön egy dupla anyaggal.

Az első korongon három koncert található. Az első amelyik valóban első kiadott képanyag a bandától egy 30 perces koncert Live at the Rainbow címmel 1981-ből természetesen Paul Di’Anno énekessel. Nekem ez a legkedvesebb mert bevallom őszintén az első két Maiden album nálam még mindig mindent visz. Tudom, hogy Dickison sokkal képzettebb énekes és talán még jobb hangja is van, mint Paulnak, de valahogy az első szerelem mindig kedves emlék marad az ember életében. A kép minősége jó a hang sztereo, pici alapzajtól eltekintve élvezhető. Egy baja van az anyagnak, hogy nagyon rövid.

A második koncert egy 1982-es Hammersmith Odeon béli zúzás itt már természetesen Dickinsonnal. A helyet, ha nem írják nem ismertem volna fel mert hát hiába van ezen a bulin már igen sok lámpa a színpadon ezek mégis csak a közeli képeken érvényesülnek. A 22 Acacla Avenue című számban feltűnik a színpadon egy igencsak alul öltözött nő és vonaglik jobbra-balra, na ez egy elég gyenge pontja egy Iron Maiden koncertnek még ha ennek már több mint húsz éve is. Az időtartam 45 perc a kép minősége hagy némi kívánni valót maga után a hang sztereo.

A harmadik a híres német Pop Rock című tv műsor (öreg rókák ugye emlékeznek rá) dortmundi felvétele. Ez 1983-ban történt és nem akármilyen nevekből állt a fesztivál. Felléptek: Scorpions, Judas Priest, Def Leppard, Ozzy Osbourne, Quiet Riot, Krokus és végül de nem utolsó sorban az M.S.G. Ha ezek közül egyszer mindenki megjelenteti ezt a buliját akkor egy egész szép kis gyűjteményünk lesz. Itt már Nico dobol és érezhetően más is a lendülete a csapatnak. A koncert 35 perces a kép a kor követelményeinek maximálisan megfelel, a hang sztereo.

Szerintem ez az a korong amiért igazán érdemes megvenni ezt az anyagot. Olyan ez mint a Judas Priest, Electric Eye dévédéje amin az igazi kuriózumok a második lemezen vannak.

Ez a soha nem látott felvételek orgiája. Kezdődik egy 45 perces teljesen amatőr felvételű klub koncerttel. Egy színpad nélküli kis helyen játszanak valahol Angliában, a minőségétől eltekintve őrületesen jó. Ezután egy angol tv műsor mutatja be úgy kb. 25 percben a heavy metalt a zenészek és a rajongók szemszögéből. Elképesztő! Van két fazon rajta aki pozdorjából készítet gitáron mutatják be hogyan kell headbangerelni. Van jó néhány tévés videóklip, interjúk meg mindenféle finomság. Paul Di’Anno örülteknek kötelező. Természetesen a témákból adódóan a minőség nem tökéletes de itt azt hiszem nem ez számit.

Nem tudom milyen apropóból kezdték el kiadni ezeket a cuccokat. Lehet, hogy szimplán csak a pénz keresés volt a célja de nekem eddig bejött!