Amikor megtudtam, hogy hazánkba látogat a W.A.S.P. legénysége, újra elfogott az érzés, ami két évvel ezelőtt, amikor a Twisted Sister érkezett hosszú-hosszú várakozás után hozzánk. Bizony erre a bulira is kb. 23 évet kellett várnunk.

Aztán amikor a zenekar kiadójától is megkeresett egyik kedves ismerősünk, hogy interjúra is lesz lehetőség, gondolhatja a Tisztelt Olvasó, mit éreztem… Mint egy gyerek, aki végre tényleg megkapja a hőn áhított villanyvasutat, amit mindig csak epekedve nézegetett a játékbolt kirakatában...
Pénteken Barátaimmal már el is kezdtük a felkészülést erre az októberi, általunk csak erős hétvégének (szombaton No koncert volt) nevezett eseménysorozatra, mikor este érkezett a hír, sajnos a Lawless interjú elmarad, mert hősünk hangszálproblémákkal küzd, és nem nagyon szeretne beszélgetni a nap folyamán. Igazán nem is érintett meg annyira a dolog, mert azzal azért megnyugtattak, hogy a koncert nem marad el, sőt…

A koncert valóban nem maradt el, de a „sőt” igen. Nagyon nehéz lesz most finoman leírnom, amit érzek, mert egyrészt, mint említettem, nagyon vártam ezt a bulit, másrészt egy fanatikus W.A.S.P. rajongót nem szeretnék megbántani, főleg egy ilyen eufórikus várakozással átitatott buli után. Ezek azok a koncertek, amikor a kedvenc igazából nem is hibázhat, mert amit csinál, azt úgy is üdvrivalgás fogja követni. A House Of Games már az egész turnét lemondta, így a hét órára hirdetett koncert kilenc órára csúszott. Ez jó alkalom volt a rég nem látott cimborákkal egy kis beszélgetésre. és esélylatolgatásra, vajon mit és mennyit fognak játszani? A turné dallistájával már tisztában voltunk, de reménykedtünk, hátha ennyi év várakozása után minket meglepnek Blackie-ék egy jó hosszú best of-al. Nem így történt.

Csaknem fél tíz volt, amikor egy méltán elhíresült Doors dal, mint intro felcsendült, és a színpadon termett a csapat. A hangzás valami csapnivaló volt, de a hangulat a tetőfokára hágott a szinte teljesen megtelt indián sátorban. Az öreg Blackie és bandája valami olyan erővel robbant a színpadra, hogy az jutott eszembe, kár, hogy ilyen ritkán fordul elő, hogy itt van nálunk Amerika! Természetesen a műsor elején eljátszott L.O.V.E. Machine, és a Wild Child pörgette be igazán a nagyérdeműt, de ahogy felpörögtek, úgy le is ültek a koncert közepe felé, amikor Blackie mester inkább a közönség nevelésével volt elfoglalva, mintsem a szórakoztatásával. Folyamatosan azt fürkészte a szemével, hogy ki merészeli lefotózni Őt, vagy ki az, akit az első sorban annyira elkap a hév, hogy véletlenül arrébb löki a lába előtt elterülő kontrolhegyeket. Bocsássa meg nekem a világ, hogy észreveszem ezeket, de engem nagyon zavar, ha egy zenész nem a közönségért van, hanem azt hiszi, hogy a közönség van érte.

Ez abban is megmutatkozott, hogy sajnos nem vált be a kívánságunk. Kb. ötven perc játék után egy gyors "Good Night" felkiáltással le is vonultak a színpadról. De, mielőtt a ráadásról is szólnék, volt még egy nagy negatívuma ennek a koncertnek. A gitáros! Chris Holmes nem volt egy virtuóz, de tudta is magáról, és erős színpadi jelenlétével ellensúlyozta ezt. Barátunk viszont elképesztően rossz gitáros, és ezt nem is rejti véka alá. Ilyen rossz szólókat és ennyi hamis hangot rég hallottam, és akkor még nem is szóltam a kínai piacon karácsonykor kapható, színesen világító ledekről, amit show elemként alkalmazott hangszerén. Ezt tudom legkevésbé megbocsátani ezen az estén. Szőke gitárost követelek, sárga hangszerrel! Két gyors ráadás, és az elmaradt Animal után végleg elköszöntek, és a közönség reakciójából azt szűrtem le, itt már mindenki tudta, hogy hetven perc után vége lett, amire 23 évet vártunk.

Kifelé menet többen megkérdezték tőlem, hogy tetszett a koncert. Egy jó volt benne, hogy volt! Ezt tudtam felelni! Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de egy rutin munkát láttunk, egy igazi rockhőstől, és igen gyenge csapatától.

Szakáts Tibor

On your knees
Hate to love me
L.o.v.e. machine
Wild child
Widowmaker
Sleeping In The Fire
Arena of Pleasure
The Headless Children
The Idol
I wanna be somebody

Chainsaw Charlie

Blind in Texas

Fotók: Szakáts Tibor

Köszönet a Concertonak!
www.concerto.hu