Az egész úgy kezdődött, hogy Szatai Gábor barátom, bár kissé hitetlenkedve, de figyelmeztetett, hogy Kevin Max Bécsben fog játszani, valami Donauinselfest elnevezésű rendezvényen.

Ja, nem bocsánat…! Az egész ott kezdődött, hogy valamikor a 90-es évek elején egy videoklip válogatáson megláttam a dcTalk nevű csapatot, és rögtön beleszerettem a zenéjükbe…
Három fiatal srác a rap, a rock és a soul zenét ötvözte, de valami fantasztikusan. Néhány igazán jó lemez után 1995-ben megjelent a számomra csúcsot jelentő Jesus Freak, és rá két évre a turnén készült koncert felvétel, a Freak Show. Mivel egy ilyen kaliberű előadó fellépése még Európában is kuriózumnak számít, nem is volt kérdéses, hogy kánikula ide vagy oda, de menni kell. A modern technika által kellemesre hűtött autóban, és a határ mellett elfogyasztott hagymalevessel együtt szinte kikapcsolódásnak számított az utazás. Bécs még mindig gyönyörű, és hogy a muzikális élvezetek előtt még hódoljunk a gasztronómiának is egy kicsit, természetesen nem hagyhattuk ki a Sacher tortát sem.

Így jóllakottan elindultunk megnézni, hogy egyáltalán micsoda az a Dounauinselfest. Le is döbbentünk, amikor odaértünk. Bécsben a Duna-szigeten található a rendezvény, ami szinte megegyezik a mi Sziget fesztiválunkkal. Nézőszámban biztos, mert hömpölygött a tömeg mindenhol. Nem kicsi túránkba kerül, amíg megtaláltuk a színpadot, ahol éppen egy fiatal ska zenekar játszott. Nem lett volna rossz, ha nem énekelt volna ennyire hamisan az énekes. De már ezt sem bántam, mert tudtam, Kevin kárpótolni fog.
Kis csúszással ugyan, de egyszer csak megjelent négy szemtelenül fiatal zenész a színpadon, és egy rövid bevezető után Wolfgang Amadeus Mozart is elfoglalta a helyét a deszkákon, Kevin Max személyében.

Mint arról már régebben is tájékoztatta a világot, nagyon szereti a komolyzenét, és Bécsben ki más előtt lehetne tisztelegni egy ilyen jelmezzel, mint Mozart. Na, azért ne tessék félreérteni, nem egy komolyzenei hangverseny következett ezután, hanem igazi hamisítatlan rockzene a javából. Néhány a szólólemezes dal után már fel is csendültek a What If I Stumble kezdőakkordjai és emelkedett lett a hangulat rögtön. Annyira, hogy egy zenei betétnél Kevin egyszer csak elhagyta a színpadot és kijött a közönség közé (a biztonsági örök nagy csodálkozására), hogy együtt énekeljen a rajongókkal. Talált is egy igen jó hangú hölgyet magának, akinek énekét hallgatva rögtön felajánlotta a színpad lehetőségét.

Alkalmi sztárunk természetesen ezt szerénységéből fakadóan nem fogadta el, mire Kevin visszament és ott folytatta, ahol abbahagyta. Pörögtek tovább a jobbnál-jobb dalok, és talán az egyetlen zavaró tényező a zenészek kicsit szétesett játéka volt. Két dolog lehet, amire gondoltam. Vagy nagyon friss még ez a formáció, vagy abszolút bérzenészekről beszélünk, bár azok általában nagyon is felkészültek.

Mindegy, ez legyen a legkevesebb. A lényeg úgyis az énekes-showman volt. A következő a dal amire igazán megmozdultak a lábak és elszakadtak a talajtól, az In The Lihgt volt, ahol Kevin amellett, hogy igencsak kieresztette a hangját, ezt megengedte nekünk is. És hopp, egyszer csak vége lett. Eltelt úgy egy óra, mintha itt sem lett volna. Szerencsére az addigra szépszámú közönség nem érte be ennyivel. A ráadásban már maga valójában tért vissza Kevin Max, egy sült kolbásszal a kezében, amit nagyon jóízűen falatozgatott.

Hihetetlen egy pali! Aztán tett még egy tiszteletkört a közönség között (az őrök megint nagyon örültek). Újabb levonulás, majd vissza (cugábe) és jött a Jesus Freak, amit már nagyon komoly headbeng-el vett tudomásul a nagyérdemű. Sajnos mivel már így is túllépte a megengedett műsor időt, vége lett a bulinak, mely már most benne van nekem az első tízben az év végi értékeléskor. Láttam ebben az évben már fantasztikus énekeseket (Tate, Coverdale, Steve Augeri), de most Kevin Max is beállt a sorba. Hibátlanul énekelte végig a showt!

Szerencsénkre a koncert után sikerült találkoznunk Kevinnel, aki elmondta, hogy 4 évvel ezelőtt már járt Budapesten és nagyon szereti a várost. Nagyon szívesen eljönne fellépni egyszer hozzánk.

Egy hangos „úgy legyennel” váltunk el, hogy az embertömegtől addigra járhatatlan szigetről egyszer kijussunk.

SzakátsTibor