Ha nem is végleg, de egy estére mindenképpen a Petőfi Csarnok színpadára költözött a Zeneakadémia, vagy legalább is a pengetős, ütős, és a billentyűs szaka. A kurzust a következő tanárok tartották:

Steve Vai - gitár

Billy Sheehan - basszusgitár

Tony MacAlpine - gitár, billentyűs hangszerek

Jeremy Colson - dobok, ütős hangszerek

Dave Weiner - gitár

Már az első három oktató is doktorálhatna a hangszeréből, és akkor még nem is beszéltünk a többiekről. No de mi is történt ezen a csodálatos estén a ligetben

Mielőtt az "órákon" részt vehettünk volna, jött egy kis bemelegítés Eric Sardinas és csapata személyében. Bődületes hangerővel robbantak a színpadra a zenészek és egy dögös blues-al kezdtek, majd jött egy megfejthetetlen dal, és ismét egy blues, majd egy végtelenül unalmas koncert. Némi identitás zavarban szenved Eric barátunk, mert úgy látom eddig nem sikerült eldöntenie, hogy Ő valójában blues vagy rock gitáros. Az alapok alapvetően Steve Ray Vaughan munkáságát idéző riffek voltak, de a szólók már korántsem. Többször eljátszotta azt a poént, hogy kikapcsolta a gitárját és tovább szólózott némán. Neki nagyon tetszett ez a vicc, de a közönségnek, főleg a hátul állóknak már nem annyira. A másik, ami furcsa volt, hogy egy hangszerrel érkezett, így nem volt lehetősége a technikusoknak, hogy behangolják a gitárját, ezt Ő maga tette meg két szám között. Mit mondjak ez már sok volt, irány a büfé.

Az előtérben a rengeteg ember között bizony nagyon sok zenészt lehetett felfedezni. Vai mester vonzza a szakmát mindenhol a világon.

A szünetben a kihasználva a lehetőséget, kerestünk egy olyan helyet ahonnan gitárosnak készülő Szabolcs fiam is mindent láthatott. Az egy helyben eltöltött több mint 40 perc bizony soknak bizonyult a várakozásnál. Nem tudom ki, hogy van vele, de én az étteremben sem szeretem, ha a főételt a leves után ennyivel hozzák.

Fél tíz körül egyszer csak kialudtak a fények és elkezdődött a csoda. Igen csoda, mert én csodálatos dolognak tartom azt, hogy emberek ennyire tehetségesek lehetnek. Vai amellett, hogy fantasztikus gitáros, ráadásul nagy rocksztár. Ahogy megjelenik, mindjárt "megveszi" a zsűrit egy pillanat alatt. Nagyon nehéz lesz erről a koncertről írni, mert egyrészt nehéz elmesélni, ami ott történt, másrészt nem is lehet ennyire röviden, úgy hogy bocsássa meg nekem a világ, de igencsak felületes leszek. A kezdésnél sajnos nem szólt igazán jól a cucc, de idővel ez is rendbe jött. Nagy lendülettel kezdtek bele az igencsak hosszú műsorba. Brinyó barátom, amikor visszaért a fotózásból, akkor mondta, hogy három A4-es lapon van kiragasztva a program. Na itt tudtam, hogy ma már nem megyünk haza. Az első konferálásnál Steve emlékeztettet minket arra, hogy nem is olyan régen (2004. 07. 11.) már járt itt a G3 formációval és azt is elmondta, hogy akkor is nagyon jól érezte magát ebben a gyönyörű városban. Ennek nagyon örültünk, de főleg annak, hogy már rögtön az elején indult a gitárzsonglőrködés. Szoktak, megjeleni különböző médiákban olyan játékok, hogy állítsa össze kedvenc foci csapatát, vagy az álom csapatot. Azt gondolom Steve Vainak ez sikerült. Olyan zenészeket láttunk a színpadon együtt, akik önmagukban is egyenként világsztárok, vagy azok lesznek. A program második A4-es lapja az akusztikus rész volt, de ezt még megelőzte Tony MacAlpine billentyű és zongora szólója. Igen, az! Ezen a hangszeren is mester. Majd leültek a gitárosok egy székre és indult a zeneorgia. Jeremy Colson a színpad szélére készített állványzat mögött foglalta el a helyét, amin mindenféle "zajszerszám" helyezkedett el, és persze mindet meg is szólaltatta, ráadásul itt kezdte el a dobszólóját is. Ja persze azt még nem mondtam, hogy természetesen mindenki szólózott ezen az estén.

Kb. két óra zene után vonultak le a zenészek az öltözőbe, de természetesen a közönség ezt nem hagyta annyiban. Hamar visszatértek és velük együtt Eric Sardinas is egy kis örömzenélésre. Na ebből nagy örömzenélés lett a vége. Iszonyatos uniszólók, majd hangszer cserék. Billy Sheehan és Tony MacAlpine úgy döntöttek, hogy hangszert váltanak, és amikor a szólóra került a sor bizony Billynek kellett bizonyítani a szólógitáron. Mondanom sem kell nem okozott neki gondot.

Látszott a csapaton, hogy nagyon élvezik a bulit, de egyszer minden véget ér, mint ahogy ez az este is. Steve ígéretet tett arra, hogy biztosan visszatér, mert nagyon jól érezte magát. Azt gondolom minden jelenlévő nevében mondhatom, hogy mi is nagyon jól éreztük magunkat. Várjuk a folytatás!

Köszönet a Showtime Budapestnek és Fodor Péternek!