Tim "Ripper" Owens - Vocals
John Comprix - Guitar
Dwane Bihary - Guitar
Dennis Hayes - Bass
Eric Elkins - Drums

Scream Machine
And... You Will Die
Save Me
The Human Race
Coming At You
Dreams Come True
Telling Lies
I Don't Need This
Words Of Wisdom
My Last Words
Your Time Has Come
The Faith

Kicsiny hazánk leghangosabb rockmagazinja legutóbbi számában - nagyon találóan - egy Jorn Lande interjúnak azt a címet adta, hogy a Hard Rock Hercege. Ezek után engedtessék meg nekem, hogy a Heavy Metal Hercegének nevezzem jelen anyag elkövetőjét, Tim Ripper Owens-t. Jómagam a Ripper fanok táborába tartozom, így nem tagadom, nagyon vártam már ezt az albumot. Amennyire annak idején kedvezett a szerencse hősünknek, valahogy mostanában annyira el is pártolt tőle. Miután pillanatok alatt kitették a szűrét, „a gyorsan kaszáljunk még egy jót reunionnal” elgondolású Judas Priestből, talán kicsit elhamarkodva elfogadta az Iced Earth felkérését. Minden jól is ment, amíg Jon Schaffernek nem robbant le a dereka. Aztán felépülése után úgy döntött, most egy ideig gyermekeivel lesz elfoglalva, és zenekarát cserbenhagyva, magára zárta az ajtót már egy ideje. Mivel Ripper az eddigi csapataiban felénekelt lemezek után maximum az eladási jogdíjakat kapja, nem volt más választása, mint megalakítani saját csapatát. Végre! Persze utólag okos lehet az ember, de akik ismernek engem, azok tanúsíthatják én már a Judasból való kiválása után azt mondtam, egy ilyen tehetségnek meg kell mutatni azt, ami igazán benne van.
Amikor betettem az albumot, (megmondom őszintén nem erre számítottam), olyan volt mintha a ló rúgott volna meg. Egy igazi dögös, modern power metal lemez lett ez. Alul hangolt nagyon vastag gitárok, gyilkos kétlábgépes dobtémák, sokszor elsöprő sebesség és valami iszonyatos nagy hang. Rippernek azon kívül, hogy nagyon jól tud énekelni, a fő védjegye a rekordok könyvébe is illő sikításai, amiből itt van jócskán. Persze ebbe a zenébe bele is fér. Ahogy Tüdő (Judas Best) barátom szokta mondani, „ez egy UFO”. De ne ijedjen meg senki, aki szereti a dallamokat, mert alapvetően egy nagyon igényesen megírt anyagról beszélhetünk. Nem tudom, hogy Rippernek ez a kedvenc stílusa, vagy üzleti fogás, amit csinál, de hogy nagyon jól áll neki, az biztos. Talán egy negatívuma van az albumnak, hogy rövid. Bő háromnegyed óra. Elhallgatnám még! Áprilisban az Anthrax társaságában mutatják be Európában az albumot, de ebből egyenlőre kimaradunk, sajnos.

Ha csak egyetlen mondattal jellemezhetném az anyagot, akkor azt mondanám, Ripper megvalósította azt, amit Rob Halford csak szeretett volna a Priestből való kiválása után. Emlékezzünk vissza rá, Halford azért hagyta ott zenekarát, mert azok nem voltak hajlandóak bekeményíteni a Painkiller után. Rippernek most sikerült.