Öröm és bánat érzései kerítenek hatalmukba amikor erről az anyagról írok. Öröm azért mert végre a „Főnöknek” is megjelent egy dévédéje és hozzá egy koncert lemeze (az első három ezer darabot együtt adták ki), üröm pedig azért mert a már régóta nagyon várt budapesti koncert elmaradt. Gyerekkorom óta Michael a kedvenc gitárosom ezért azt hiszem, nem kell ecsetelnem milyen nagy csalódás volt számomra, hogy érdeklődés hiányában lemondták a bulit. Nem szeretnék ezen sorok között véleményt nyilvánítani erről az esetről, szerintem minden jóérzésű koncertlátogató rockernek meg van erről a saját teóriája. A lényeg most a korong amit rögtön, mint egy kárpótlásul már másnap megvettem és mondhatom nagyon jól tettem. A koncertet egy katowicei (Lengyelország) fesztiválon vették fel sőt a kiadója is egy lengyel cég. Egy kézilabda csarnok méretű helyen történik a zeneorgia ahol teltház várja a kezdést és mivel is kezdődhetne egy Schenker koncert mint a Ready to Rockkal. Ez rögtön megadja az alaphangulatot és hallgatóság rögtön tudhatja, hogy nem tévedt el itt kérem egy igazi hard rock koncert lesz. Az elhangzó 14 dal felváltva tartalmaz Michael Schenker Group és UFO dalokat, de semmi mást. Nincs semmi kikacsingatás még a McAuley-s korszakból sem játszanak semmit, de nem baj egy igazi Best of programmal rukkoltak elő ezen, és ahogy hallottam a mostani turnén is. Igaz két dalt eljátszanak a utolsó Arachnophobiac lemezről de mivel ez az anyag annyira tökéletesen beleillik a Schenker sztoriba olyannak tűnnek mintha már hosszú évek óta ismernénk őket. Az Into the Arena dalban (ki ne ismerné) csúcsosodik ki, hogy micsoda zenekar verbuválódott a Flying mestere köré. Azt már megszokhattuk, hogy a rockzene krémje megfordult ebben a zenekarban és, hogy teljesen ismeretlen arcok felbukkantak az évek során. Ezzel a hagyománnyal most sem szakított Michael. A basszusgitáros James Jones egy iszonyatos figura. A fején haj helyett valami varkocs szerű cucc van amit folyamatosan pörget a zene ritmusára és amit a hangszerén játszik az önmagáért beszél. Az énekes Chris Logan egy igazi hard rock hang és nagyon jó front ember bár néha úgy konferál mint egy black metal énekes de ezt betudhatjuk a lelkesedésének. A dobos Pete Holmes (Ted Nugent, Ian Gillan Band, Yngwie Malmsteen) a tőle megszokott pontossággal de nem túl színesen üti a bőröket. Egyedül Wayne Findlay (mostanában sok nagy név koncertező csapatában lehet róla hallani) aki már évek óta „beékelte” magát Schenker mellé. Őamikor kell billentyűzik, amikor kell gitározik, valahogy úgy mint MacAlpine, Steve Vai mellett. Pete kivételével mindenki vokálozik, és így szinte stúdió minőségben szólalnak meg a dalok. A dvd egy nagyon jó minőségű élvezhető bár néha igencsak alulvilágított anyag. A hang sztereo és 5.1-es hangzásban is élvezhető. Az extrákban a diszkográfia és a fotóalbum mellett egy 20 perces interjú is látható. A cd valamivel rövidebbre van vágva, de az összes dal hallható rajta. És végül de nem utolsó sorban szólnék néhány szót a névadóról is. Michael Schenker még mindig a világ egyik legjobb hard rock gitárosa és ez így is marad. Fantasztikusak ezek a dalok még most is és ahogy előadja őket az azt hiszem egyedül álló. Amikor megannyi világsztár zenekar hívta őt gitárosnak a csapatába és úgy döntött, hogy nem megy, jól döntött. Lehet, hogy soha nem íródtak volna meg ezek a fantasztikus dalok. Nagy kár, hogy nálunk ezt nem értékelik annyian, ahányan elegek lettünk volna egy M.S.G. koncerthez.