Amikor elhatároztam, hogy el kezdek a dvd gyűjteményemből szemezgetni úgy gondoltam, hogy bootlegeket nem fogok számba venni, de most mégis így döntettem. Hogy miért? Talán, azért mert nem nagyon értem, hogy ez a koncert miért nem lett kiadva hivatalosan? Az anyag a Brazil TV felvétele, és ahogy az elején a riporterek beharangozója is árulkodik róla, valószínűleg le is ment adásban ez náluk. A 2001-es Rock in Rio volt a Iron Maiden nagy dobása. Ezen a koncerten csaknem 250.000 ember volt jelen és nem csak a Maidenen, hanem az előzenekar Halfordon is. Ha másért nem emiatt a fantasztikus közönség miatt érdemes lett volna piacra dobni ezt az anyagot.

És akkor most jönnek azok a sorok, amelyek után sokan nem fogják tovább olvasni az írásomat, de akkor is… Talán életemben a hallgatott számok összességében a Judas Priest áll a legelőkelőbb helyen, mégis az újra egyesülésnek nem tudtam annyira örülni mint ahogyan kellett volna.

Főleg miután végig szenvedtem egy teljesen lelassult, kedvtelen Judas bulit a nyáron. Na már hallom ahogy anyukám is belekerül ebbe az írásba… Nem tehetek róla nekem ez volt az érzésem. Láttam 1991-ben a Painkiller turnén ezt a zenekart és láttam Ripperrel is. Mind a két buli fantasztikus volt, de ez a mostani nem győzött meg. A másik, hogy Rob nagyon jó csapatot rakott össze, nagyon jó anyagokkal, amivel csak nyerhettünk. Volt egy jó Judas Priest és egy fantasztikus Halford zenekar, dupla élvezet, de nem feszegetem tovább ezt a témát, inkább lássuk a dvd-t.

Ha egy gondolattal kéne elmondanom, hogy milyen, azt mondanám, hogy nagyon kemény. Az első öt dal egy komoly Halford zúzás csak egy rövid buzdító szóval, amit Patrick Lachman intéz a nagyérdemű felé valami iszonyatos hörgő hangon. Aztán jön a Stained Class amit nagyon kedvelek és azt nem lehet mondani, hogy a Judas nagyon elkényeztette volna a közönségét ennek a dalnak a játszásával. Rögtön indul rá a Jawbreaker, micsoda nóta. Iszonyat lendület van a színpadon. A gitárosok felszántják a pályát, mondjuk Apura ez nem jellemző, de hát ő nem is volt soha egy rohangálós típus viszont amit ezen a felvételen énekel az valami briliáns. Saját bevallása szerint is a Live Insurrection dupla koncert album stúdióban lett felvéve és valóban nagyon is tökéletes lett, itt viszont nincs utómunka, mégis mennyire király. Egy újabb Halford blokk következik és a végére maradnak a nagy Judas ászok, amiért hálás is a közönség. Ami kicsit furcsa, hogy Metal God egy-két énekeltetéstől eltekintve egyáltalán nem kommunikál a közönséggel sőt a Breaking The Law- ból egy sort sem énekel ezt rá hagyja az ezer, akarom mondani kétszázötvenezer fejű óriásra. De hát egy God csak akkor érintkezik a népével, amikor ő akar.

Mivel bootlegről beszélünk a minőség nem tökéletes de kit érdekel ez jelen esetben. Meg lehet szokni már a második számnál, hogy nem egy agyon kozmetikázott cucc. Ami negatívuma még, hogy nagyon rövid, mindössze egy óra öt perc az anyag viszont nagyon velős. Bízom benne, hogy egyszer hivatalosan is megjelenik, addig egy pontot lecsippentek, de ha kiadják akkor visszatérek rá és még többet is kap mint a maximális 10 pont. (9/10)