Kevés olyan anyag volt idén amit úgy vártam mint Mr.Voice of Rock legújabb koncertlemezét és dévédéjét. Vártam már csak azért is mert a Wigwamos Hughes-Turner Project koncert, a hangzásától eltekintve valami olyan fantasztikusan jól sikerült, hogy úgy éreztem ennél már csak jobb jöhet szólóban. Nem így történt. Pedig minden adva volt ahhoz, hogy valami nagy dolog süljön ki ebből a vállalkozásból. A zenészek listája is ezzel kecsegtetett. Olyan nevek mint Chad Smith (Red Hot Chili Peppers), Kevin DuBrow (Quiet Riot) vagy J. J .Mars (HTP) nem akármilyen arcok a rockzene palettáján. Igazából nem is a zenészekkel van a baj, hanem a dalokkal. Egyenként lehet, hogy megállják a helyüket de így együtt túl hosszúnak és unalmasnak tűnnek. Nagy százalékban igaz az, hogy a jó zenészek nem feltétlen jó zeneszerzők is. Talán itt is ez a legnagyobb hiba. Lehet ha több Purple vagy HTP dal is belekerült volna a programba akkor színesebb lenne. A koncert sem egy hagyományos buli, hanem valami stúdiószerű helyen, idétlen berendezéssel kevés közönséggel nagyon gyenge világítással és még gyengébb operatőri munkával. A dvd úgy néz ki mint egy több kamerával felvett bootleg ami alá sikerült az eredeti lemez hangot feltenni. A számok közötti szünetben a következő dal címének, egy némafilm feliratait idéző kiírását pedig végképp nem értem. Glenn Hughes nagy rocker, nagyon jó basszusgitáros és talán még jobb énekes, itt mégis sok amit csinál. Túl énekli magát a szó szoros értelmében és nem csak a saját dalait de még az örökzöld Deep Purple nótákat is. Sajnálom, hogy Glenn így gondolkodik ma egy hard rock koncert anyagról. Ha a már említett Wigwamos buli lenne a kezemben dvd formátumban annak sokkal jobban örülnék. A korongon a fotóalbum mellett egy negyedórás interjú is található. A hangzás sztereo és 5.1 verzióban is élvezhető.