Mikor az Úrnak táncolni kedve volt, megteremtette a Rock n’ Rollt”- szól Fenyő Miklós egyik dalának kezdő sora. Ez a mondat szombat este ismét beigazolódott.

Előző nap kémlelve az eget, bizony már azon törtem a fejem, hogy vajon a hétfői eső napon nincs e más programom. De az Úrnak, és még úgy kb. 4000 (a nagy réten állókat nem számoltam bele) lelkes jampinak táncolni volt kedve, így gyönyörű nyárvégi estén kezdődött a 9. margitszigeti Rock n’ Roll ünnep…

A színpad egy futballpályának volt berendezve, jelezve ezzel főhősünk eme kis hazánkban szebb napokat is látott játék iránti rajongását. Voltak, akiknek olyan szerencséjük volt, hogy a színpadon felállított tribünökön foglalhattak helyet és így szereplőivé is váltak a show-nak.

Nyolc óra után pár perccel felsorakoztak a csapatok a pályán és elkezdődött a Jampi FC (táncosok) és a Lendület SC (zenészek) csaknem három órás csatája, de erre majd később térek vissza. Ahogy elindult a zene és vele a színpad két szélén a tűzijáték, megjelent a világot jelentő műfüvön akire az egész Aréna várt, hogy elkezdjen „arénázni”.

Aztán rögtön mindenki megtudhatta, milyen is angyalföldinek lenni, mondjuk én tudom, ’”mert itt születtem”. Egy kb. 5-6 számos bevezető blokk után jött(ek) az első vendég(ek). Miki nem olyan régen ismerkedett össze egy televíziós műsorban a Bon-Bon fiúkkal, akik, ahogy előadásukon is látszott, ebben a stílusban is jól mozognak. Az ismert „szexepiles” dal után a házigazdának kedveskedve jött a Viva Rock n’ Roll, majd a Valami Amerika, már a mester közreműködésével.

A csapatok mellett itt már a közönség is kezdett bemelegedni, és az előre, a lelátóra készített zászlókkal heves szurkolásba kezdett. A Bon-Bon-os fiúk után Fenyő eljátszott pár dalt a nemrég a József Attila Színházban bemutatott új darabjából, amelyek osztatlan sikert arattak a szakértő füleknél. Aztán egyszer csak megjelent a színpadon talán Miki legnagyobb korszakának egyik meghatározó alakja, Dolly. Nagyon sok pletyka jár még mai napig is az Ő (rossz) viszonyukról. Lehet, hogy volt is valaha alapja ezeknek, de amit ezen az estén láttunk, az amellett, hogy nagyon profi előadás, valóban két régi jó barát örömzenéje volt.

Dolly fantasztikusan néz ki még mindig, és bár vannak feltörekvő tehetségek, de Ő a Rock n’ Roll királynője kis hazánkban. Ezt a jelenlévők hada is nagy tapssal és ovációval adta tudtára a világnak. És itt egy pillanatra hagy említsem meg a zenészeket is. Fenyő Miklós néhány évvel ezelőtt szakított a régi cimborákkal (kikből megalakult a Nova kultúrzenekar) és egy szó szoros értelmében vett profi nagyzenekart rakott össze, akik a Fenyő Gyöngye névre lettek keresztelve. Azt gondolom, ez egy nagyon jó húzás volt, mert valóban teljes mértékig kiszolgálja a produkciót. Na és a PRODUKCIÓ. Igen, nagy betűkkel. Minden évben valami meglepetéssel készül Miki ezekre az alkalmakra, és minden évben egyre profibb a megjelenítés, az előadás.

Nagyon ötletesek a koreográfiák, melyek folyamatosan visszarepítik a nézőket azokba a boldog hatvanas évekbe… Hozzáteszem, nekem koromnál fogva kicsivel több, mint egy boldog év jutott ebből az időszakból és bocsássa meg a világ, de arra nem nagyon emlékszem. Viszont az a szerencse ért, hogy a Parkban nőhettem fel, és ezeknek a daloknak a szövegei nekem is ugyanazt jelentik, mint mondjuk Anyukámnak, ki szintén a budapesti central parkban, a „Szent Pistában” cseperedett.
No és akkor MIKI. Azt hiszem Fenyő Miklós akárhány éves lesz, akkor is Ő marad a Miki. Ezen nem is kell csodálkozni. Fiatalokat megszégyenítő módon szántotta végig csaknem három órán keresztül a színpadot.

Énekelt, táncolt, viccelődött, felugrott a zongora tetejére, mindent bevetett, amit egy igazi Rock n’ Roll show-ba kell.

Természetesen a közönség, mikor írom ezeket a sorokat, még most is ott lenne, ha tehetné, és táncolna a székek tetején, de egyszer a „sokszorodik” visszajövetel után egy „+Jó utat!” felkiáltással Magyarország Rock n’ Roll királya elköszönt. De mielőtt elment, megígértette velünk, hogy jövőre, a 10. margitszigeti bulin is ott leszünk.
Ott leszünk!

Szakáts Tibor

Külön köszönet a Prolog Produkciónak, Strem Gábornak, Naszály Györgynek és természetesen Fenyő Miklósnak!

Köszönet he-pi-boy-nak!

Fotók: Szakáts Tibor