Ismerőseim véleménye szerint az egy évre eső koncertlátogatásaim száma az átlagon jóval felüli, mégis valahogy a Josefina Blues Bell eddig kimaradt a szórásból. Nem tudom, miért alakult így, mert ahogy a kínálatot el szoktam nézni, ez egy igen közkedvelt hely.

Hogy miért, az rejtély maradt számomra. Rögtön a megérkezéskor úgy éreztem, mintha egy időkapun léptem volna át, és a 80-as évek közepén találtam volna magam.

Ezzel nem is lenne nagy probléma, csak az egyszeri koncertlátogatónak,akinek ezért 1500 forintot kell fizetnie, és ha jól belegondolok, itt az emberek koncertre jöttek, és nem múzeumba. Mert kérem, ez egy múzeum a szó szoros értelmében. Mind a kiszolgálás, mind a hangzás tekintetében, és akkor még a mellékhelységekről nem is beszéltem. Csak gratulálni tudok a tulajdonosoknak azért, hogy 2006-ban egy ilyen helyet fent tudnak tartani, és ilyen neves előadókat ide tudnak csábítani, nem beszélve a közönségről.
Miután a döbbeneten túl estem, már kezdődött is a koncert.

Szép komótosan, ahogy azt Slamoék szokták, elkezdtünk várni egy fénylő éjszakára, majd rögtön egy nagy meglepetés adta meg a hangulatát a koncertnek. Az Edda első kislemezéről az Álom, azt hiszem minden jelenlévő szívét megdobogtatta. A következő meglepetés a Hooligans frontemberének Csipának a spontán megjelenése volt a színpadon, aki beszállt egy kis jam-re, de nem is akárhogy. Majd amilyen hirtelen felpattant, úgy el is tűnt, de előtte még elmondta a tisztelt nagyérdeműnek, hogy azért ugrott fel, mert imádja a színpadon játszó zenekart.

Kezdett forrósodni a hangulat, de sajnos csak egy darabig, mert egyszer csak szünetet kellett tartani Slamoéknak. Ez kimondottan a hely folklórja. Itt állítólag minden koncerten van szünet. Ha nem baj, ezt most nem minősítem, mert nem szeretném végleg magamra haragítani a hely "szellemét". Egyet azért megjegyeznék. Az utóbbi időkben elég sokat láttam a No zenekart, és azt is észre vettem, hogy koncepció náluk egy buli felépítése. Általában lentről építkeznek és a koncert végére a csúcsra jutnak, ami egy nagyon jó taktika. Itt ezt a taktikát megtörni látszott a szünet, ami elég hosszúra sikeredett.

De- ezeket a fiúkat nem olyan fából faragták, hogy feladják a harcot. A pihenő után valami olyan buli következett, hogy az ember el is felejtette az első részt. Gondolom a szetlistát böngészve (ami azt hiszem, nem lett teljes) mindenki, aki nem volt ott és ismeri a számokat, láthatja mi lehetett még ezen az estén. Ha csak azt mondom, hogy kb. négyszer jöttek vissza, mert szűnni nem akart a vastaps, akkor sem túlzok. Látszott a zenészeken, hogy bár nem voltak túl ideálisak a körülmények, mégis az egyik legjobb bulit adták. Slamon is észre lehetett venni, hogy nagyon élvezi a zenélést és a közönség szeretetét.

Szatai Gábor ezen az estén történt teljesítményéről meg csak azt tudom mondani, hogy vannak kis hazánkban énekesek, sőt jó énekesek is, meg van Szatai Gábor. Aki ezt nem hiszi, járjon utána, hallgassa meg. És ahogy Slamo a végén mondta „Ez még csak a kezdet…”

A legközelebb egy igazi majálison lehetünk szemtanúi a folytatásnak.
Május 1-én, a NO zenekar, a Zöld Pardonban játszik!!!

Várok Fénylő
Álom
Felkeltem a hajnalt
A folyónál
Vezess át a Sivatagon
Kínoz egy ének
Érzés
A Te Háborúd
Ha sírni tudnék
Valami égjen
Eltűnnek a hétköznapok
Vad álmok
Hegyeken át
Minden sarkon
Mint egy vihar
Hallottalak sírni
Ha a dalom véget ér

Ráadás:
Engedjetek
Álmodtam egy világot
Szállnak a napok
Heverj le mellém

Szakáts Tibor