Nagyon nehéz dolgom van, ha ismétlések nélkül szeretném leírni az U.D.O. koncerten látottakat. Az ismétlések hibájába azért csúsznék bele, mert abban a szerencsés helyzetben lehetett stábunk, hogy január 8-án a Mission No. X turné nyitó buliján, most pedig itthon a zárófellépésen is részt vehettünk. Bár némi különbség azért tapasztalható volt mind a műsor mind a zenészek játéka között, de Udo és csapata újra lenyűgöző és bomba erejű bulit nyomott. Ha csak egy mondatos lehetőségem lenne arra, hogy leírjam a látottakat, akkor ez a mondat így hangzana, nagy betűkkel: HEAVY METAL! Igen, és erről szinte többet nem is lehet mondani. Az U.D.O. zenekar olyan módon és szinten képviseli ezt a műfajt, amit nagyon kevesen tudnak ma. És itt engedtessék meg egyetlen megjegyzés. Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik azt mondják magukról, hogy szeretik a heavy metalt és megengednek maguknak olyan luxust, hogy kihagyjanak egy U.D.O. koncertet. Még egyszer megemlíteném azt a szerencsés helyzetemet, hogy az elmúlt egy évben háromszor volt lehetőségem látni ezt a csapatot, és nem hogy meguntam volna, de bármikor kész vagyok újra a showra. No, de miért is?
Ezen a cudar, a legrosszabb téli napokat idéző márciusi estén, a már említett magas színvonalat hozó vendégzenekarok után kb. negyed tíz körül megszólalt az új album intrója és kezdetét vette a turné búcsú estéje. A két hónappal ezelőtti bécsi koncerthez képest elég fáradtan, de nagy elánnal robbantak a színpadra a zenészek, hogy rögtön két friss dallal szórakoztassák az összegyűlt kb. 350 embert. Igen sajnos csak ennyi ember jutott el erre az estére, és a délután folyamán az időjárási viszonyok miatt nagyon sok jegyfoglalást le is mondtak. Bődületes hangerővel tolták szinte egymás után a jobbnál jobb dalokat. Mint ahogy eddig is, most is nagy hangsúlyt fektettek az új nótákra, amit egyáltalán nem bánt a publikum, sőt. A Mission No. X az utóbbi idők egyik legjobb heavy metal albuma, és ezt Udo mester is jól tudja. A színpadi fényeffekteket kivéve nem sok hangsúlyt fektettek már a látványra. Elmaradt a csukja és a robotcucc is, de valahogy most nem is hiányzott. Itt mindenki a zenére volt kíváncsi és arra vajon mi lesz a következő szám. Mivel az elmúlt két hónap alatt szinte minden nap játszottak, ezért egy kicsit átvariálták a műsort. Nem fektettek különösebb hangsúlyt az Accept dalokra, és amit ezek közül eljátszottak azt is inkább a program végén a hangulat kedvéért. A hangulattal pedig nem volt hiba. A közönség szinte végig énekelte a dalokat és a lelkesedés a zenekarra és átment, mert a műsor második felétől szinte szárnyaltak a színpadon. Gondolom ez azért betudható volt annak is, hogy féllábbal mát otthon voltak. Ez az érzés különösen a ráadásoknál volt a legnyilvánvalóbb, amikor a számok közben Igor és Fitty elkezdték szétszedni Francesco dobját. Szegénynek a hatalmas cintányér parkjából már csak kettő maradt a végére, de az igazi döbbenet akkor ült ki az arcára, amikor a Balls alatt már Udo is elkezdte a dobogóról lerángatni a cuccát. Persze a felszabadultság már mindenkire átragadt ennyi idő kemény munkája után, és a technikusok is beszálltak a mókába, amikor ásványvízzel kezdték a locsolni a zenészeket, akiknek mindkét kezük el volt foglalva a zenéléssel. Kb. két óra, és ráadás után búcsúztak el végleg, de a közönség még reggelig elhallgatta volna Őket.
Ismét egy fantasztikus este volt. Két kimondottan profi magyar zenekarral, és egy metál legendával! Hát kell ennél több?

MissionNo. X
24/7
Independence Day
Trip To Nowhere
Bullet and The Bomb
Mean Streets
Hearth Of Gold
Blind Eyes
Cry Soldier Cry
Gitár szóló
Princess
Thunderball
Dob szóló
They Want War
Animal House
Man and Mashine
Mad For Crazy

Ráadás 1:
Holy
Cut Me Out
Metal Heart

Ráadás 2:
Balls
Burning

Szakáts Tibor

Köszönet a Livesound-nak! www.livesound.hu